Leköpni egy embert, ki az utcán fázva fekszik,
Kinézni azt aki nem ugat, de bátor és cselekszik,
Nekem nem fekszik, de látom téged nem zavar,
Ha ettől lennék hazafi, akkor bazd meg nem vagyok magyar!
Saját társad leszarod, ha a buszon összeesik!
Senki nem hív mentőt, de a szemük le nem veszik
Róla, csak néznek bambán mint egy UFO-ra!
Segíteni nem, elítélni első szóra,
Azt tudtok, úgy látszik soha nem javultok,
De az igazság elől egy sarokba elbújtok!

Talán soha nem lesz béke, csak irígység és gyűlölet,
Nem vágom, hogy egy ország így hogy a faszba működhet.
Ütközhetnek elvek, változhatnak trendek,
De belülről zabál fel, ami ott van benned!
Egy féreg, saját magad kicsinyített képmása,
Az alteregód, mely születéskor került be a vénádba,
Mint nekem is, de én kiirtottam magamból,
Az ellenszert sikerrel használtam az agyamból,
Egy karambol, nem én lettem kiért harang szól,
De tét nélkül nincs siker, ezt mondom el sokadszor!
Miért Ti vagytok mindig áldozatok?
Inkább bűnösök, kik várják a kárhozatot!!!

Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet!
Emberek megszületnek és halnak
Egyre többen vesznek, életet nem adnak
Miért, kérdem miért élünk?
Ha békében egymás mellett meg nem férünk...

                                                                          by:Sztívó

---

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Az ÉletCsak Egy Út AHalálig.DeAzÉnUtamOlyanLeszAmiről,MásMégÁlmodni SemMer! - © 2008 - 2024 - sztivo.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat